AZ ALGORITMIKUS GONDOLKODÁS ÉS A KREATIVITÁS FEJLESZTÉSE GYERMEKKORBAN

Az algoritmikus gondolkodás a tudatos tevékenységvégzés elengedhetetlen eszköze. Mindennapi tevékenységeinket is meghatározott, rögzült algoritmusok szerint hajtjuk végre, melyek biztonságot, stabilitást, állandóságot visznek életünkbe.

 Az oktatás során fontos tudatosítani az elemi eljárásokat, elemi részeire bontott algoritmusokat a tanulókban, melyek tanulás útján rögzülnek. Segítségükkel, azok megfelelő kombinációjuk elvezet a feladatok megoldáshoz. 

Az algoritmusok fejlesztik a kognitív képességet, rávezetnek a tudatos tevékenység végzésre, a problémák tervszerű megoldására. 

Már gyermekkorban ki kell alakítanunk a feladatok megoldásának tudatos megtervezését, melybe beletartozik, hogy átgondolja a lépéseket, azok helyességét, sorrendjét és hibáit. A sikeres problémamegoldáskor szerzett tapasztalatok magabiztosságot, motiváltságot adnak, valamint kíváncsiságot ébresztenek a további tevékenységek elvégzéséhez. Rájönnek,  hogy a nehéz feladatok sem azok, ha részfeladatokra bontják azokat, és ezen kisebb részek többségét a megfelelő, rutinná vált alapalgoritmusokra támaszkodva már könnyen meg tudják oldani. Ez a felismerés kulcsfontosságú, amelyet tudatosítani, erősíteni kell.

Egy feladat megoldásának sikeressége, a megfelelő megoldási algoritmus megtalálásán múlik. Ezen szemlélet kialakítása nélkül a bonyolult feladatoknál is az egyszerű feladatokra jellemző, azonnali megoldást keresik, és az addigi eljutáshoz szükséges út ismerete hiányában, inkább bele sem fognak. Illetve alternatív megoldásba kezdenek (tippelés, próbálgatás,  mely a legtöbb esetben nem meghatározott szisztéma szerint történik) (Szántó, 2002).

A tanároknak világossá kell tenni a tanulók számára az oktatásban előforduló algoritmusokat. Tudatosítanunk kell bennük az elemeire bontott eljárásokat, a probléma megoldásakor végrehajtandó szigorú logikai sorrendet követő lépéseket. Ennek gyakorlása az egyszerűbb feladatoknál rutint és megerősítést, bonyolultabb műveletek esetében támpontot ad. Erősítenünk kell, hogy bármilyen problémát kell is megoldani, nem kell mást tenni, mint amit a hétköznapi életben előforduló feladat kapcsán ösztönösen tesznek, megalkotnak és követnek egy algoritmust, ami a megoldáshoz vezet. A Szántó Sándor (Szántó, 2002) által meghatározott legfontosabb céljai az algoritmikus gondolkodásnak a következők:

• Tudatos, tervező magatartás kialakítása
• Önkontroll kialakítása
• Értékelés – tudatosítás

Az iskolai oktatás folyamatában sajnálatos módon gyakran előfordul, hogy nem az algoritmikus gondolkodás fejlesztésére helyezik a hangsúlyt, hanem az algoritmusok „betanítására”. Mindez a gyors eredmény elérése érdekében történik, amely a mechanikusan elvégzendő feladatoknál működőképes, ellentétben a gondolkodást igénylő, értelmezésen alapulóakkal.

Az eljárások értésének a hiánya súlyos következményekkel járhat, és ennek a technikának a rögzülése a megszerzett tudás teljes használhatatlanságához vezethet.

Az algoritmikus gondolkodásnak nem a merev sémákhoz való ragaszkodás a cél, hanem a megfelelő eljárás megtalálása, az algoritmus módosítása, átalakítása az adott helyzetnek megfelelően. Tudatosítani kell, hogy a problémák megoldására vannak jól bevált eljárások, melyek továbbfejlesztésével igazodni lehet az adott problémához és helyes használatával meg lehet oldani azt. Ezeket az alapokat kell kiépíteni, megmutatni, hogy a tanuló hogyan fejlesztheti, alakíthatja rugalmasan tovább. Ez a szemléletmód vezeti rá a kreatív, alkotó gondolkodásra a tanulót.

A tudatosan kialakított algoritmikus gondolkodás biztos alapját képezi életünk minden területének.